PTIblog

A Politikatudományi Intézet blogja

Kik tüntetnek Magyarországon? 2018-2020 közötti tüntetések résztvevőinek összehasonlító elemzése

2020. november 09. 8:34

Az TK Politikatudományi Intézetének kutatói 2018 óta vizsgálják tüntetők szociológia hátterét és politikai attitűdjeiket. Az alábbi bejegyzésben öt politikai esemény, tüntetés résztvevőinek adatai kerülnek összehasonlításra. Az adatok alapján kirajzolódik az egyes tüntetési témák mentén mozgósíthatók szociológiai profilja, a szervezettség hatása, továbbá az utcai tiltakozások jelentősége az ellenzéki oldalon.

 

 

 

A kérdőíves tiltakozáskutatás (protest survey) módszer lényege, hogy közvetlenül érjék el a résztvevőket a kutatók, és így tudjanak releváns adatokat nyerni a tüntetők szociológiai hátteréről, motivációiról, részvételi tapasztalatairól. A lekérdezés során a kérdezőbiztosoknak az ún. pointerek jelölik ki véletlenszerűen az interjúalanyokat. Ezzel a módszerrel minden tüntetőnek ugyanakkora eséllyel kerülhet be a mintába. 2018 és 2020 között az ELKH TK Politikatudományi Intézetének munkatársai több hullámban is végeztek kérdőíves lekérdezést tüntetéseken. A kutatási projekt kísérleti jellege miatt hosszabb-rövidebb, online és papíralapú kérdőíveket is használtunk az egyes tüntetéseken. Lényeges kihívást jelent a tüntetések kutatása során annak megszervezése, a kellő számú kérdezőbiztos toborzása. Mivel a tüntetések megtörténte nem minden esetben kiszámítható, így kevés idejük van a kutatóknak a felkészülésre. A Színház- és Filmművészetin Egyetem hallgatói által szervezett 2020. október 23-i tüntetés során a koronavírus járvány, továbbá a tüntetést követő hosszú hétvége és felsőoktatási őszi szünet miatt viszonylag kevés kérdezőbiztost sikerült toboroznunk, így korlátozott számban áll rendelkezésünkre adat a szóban forgó eseményről. Az SZFE tüntetés kapcsán így csak a nem, kor, iskolai végzettség, mozgósítás és a demokráciával való elégedettség kapcsán van lehetőség az összehasonlításra. A szervezési, lekérdezési kihívásokból is adódik, hogy különbözik a tüntetői adatbázisok elemszáma. A legtöbb elemmel (N=300) a 2019-es klímatüntetések (május 24., szeptember 27.)  összevont adatbázisa rendelkezik. A 2018. március 15-i Békemenet során 99, az ugyanazon a napon tartott ellenzéki tüntetés során 135 választ sikerült rögzítenünk. A rabszolgatörvény-ellenes 2018. december 8-i tüntetés elemszáma 94, míg a 2020. október 23-i SZFE tüntetésé 75. Összességében tehát az elemzés 703 résztvevő válaszai alapján készült. Mivel azonban a válaszadók gyakran nem adnak választ a kérdőív minden kérdésére, így ez a szám bizonyos esetekben alacsonyabb. A következőkben a kérdőíves tüntetéskutatási adatok segítségével az egyes eseményeken részvevők szociológiai háttere, így nemük, életkoruk, iskolai végzettségük és lakhelyük településtípusa kerül összehasonlításra leíró statisztikai eszközökkel. Megvizsgáljuk továbbá, hogy mennyiben különböznek a tüntetők mozgósításuk, politikai részvételük, a bal-jobb önbesorolásuk és a demokráciával való elégedettségük alapján.

A vizsgált tüntetések közül három esetben nagyobb számban vettek részt nők, nagyjából 60 százalékos arányban (1. ábra). A Magyar Szakszervezeti Szövetség által szervezett rabszolgatörvény-ellenes tüntetésen, továbbá a 2018. március 15-i Békemeneten vettek részt nagyobb arányban férfiak. Mivel mind a szakszervezeti, mind a Békemenet központosítottabb, erősebb szervezeti háttérrel bíró kollektív akció volt, feltételezhető, hogy ez a körülmény volt hatással a férfiak fokozottabb jelenlétére.

Életkor alapján élesen elkülönülnek a 2018-as kampány alatt szervezett megmozdulások, így a Békemenet és az ellenzéki pártok által szervezett esemény, amelyeken 70 százalék fölötti volt az 50 évesek és annál idősebben jelenléte (2. ábra). Nem csoda, hogy az alapvetően iskolai sztrájkként megindult klímamozgalom tüntetésein 73 százalékot ért el a 35 éven aluliak aránya, továbbá az SZFE tüntetésen is sok fiatal vett részt. A szakszervezeti tüntetésen kiegyensúlyozottabb volt az egyes korosztályok részvétele.

Mind a négy vizsgált tüntetésen erősen felülreprezentált a diplomások aránya (3. ábra). Arányuk a klímatüntetéseken volt a legalacsonyabb, ugyanakkor ezeken sok tanuló, hallgató is részt vett, akik éppen egyetemre, vagy az arra felkészítő középiskolába járnak. A diplomások aránya az alacsonyabb végzettségű dolgozókat jobban érintő túlóratörvény elleni tüntetésen is meghaladta az 50 százalékot.

Az országos jelentőségű tüntetéseket általában a fővárosban szervezik meg a mozgalmárok, hiszen ott találhatóak a legfontosabb döntéshozatali szervek, mint az Országgyűlés, a kormány, valamint a szimbolikus jelentőséggel bíró közterületek (4. ábra). A 2015 és 2017 közötti időszakban a tüntetések 58,9 százalékát Budapesten jelentették be (Susánszky et al. 2019). Mivel fővárosi tüntetéseket vizsgáltunk meg, nem meglepő, hogy döntő többségben jelentek meg ezeken a budapestiek. Az erősebb szervezettséggel bíró eseményeken, mint amilyen a Békemenet, ill. a rabszolgatörvény-ellenes tüntetés volt, nagyobb arányban vettek részt más településekről. A klímatüntetés esetében a nemzetközi kérdőívben a kérdés a tüntetés helyszíne és a lakóhely közötti távolságra vonatkozott. Az egy óránál hosszabb utat megtevő tüntetőknél regisztráltuk az „egyéb város” lakóhelyet.

Az erősebb szervezeti háttérrel rendelkező tüntetések esetében megmutatkozik a különbség abban is, hogy mikor döntenek részvételükről a tiltakozók (5. ábra). A Békemenet és a szakszervezeti tüntetések esetében 62, ill. 52 százalékuk a „meghirdetés pillanatában”, valamint „több mint egy hónapja” döntöttek arról, hogy megjelennek az eseményen. A kevésbé erős szervezettséggel bíró demonstrációkon azonban több döntöttek akár az utolsó napokban a részvétel mellett, amelyre hatással lehetett a közvéleményben, környezetükben fokozódó érdeklődés.

Annak tükrében, hogy a European Social Survey (ESS) 2019-es adatai szerint a magyar megkérdezettek 0,6 százaléka vett részt politikai párt, valamint 2,7 százalékuk civil szervezet munkájában, a vizsgált tüntetések résztvevői igen erős szervezeti aktivitást mutatnak (6. ábra). Nem jelent meglepetést azonban, hogy a 2018. március 15-i Békemenet és az aznapi ellenzéki tüntetés esetében is meghaladja a 10 százalékot a pártban aktívak aránya, hiszen pártok által, a választási kampány idején szervezett eseményekről van szó.A rabszolgatörvény-ellenes tüntetés esetében a magas arány arról árulkodik, hogy az eseményen mozgósítottak az ellenzéki pártok is. Mivel a szakszervezetek a pártok jelenlététől nem zárkóztak el, így annak nem is volt különösebb akadálya. A klímatüntetések során azonban már a teljes népességre jellemző a politikai pártban aktívak aránya. A legtöbben ugyanakkor a klímatüntetők közül jelölték meg, hogy részt vesznek civil szervezetek munkájában. A kormánypárti mozgósítás esetében ez az arány a legalacsonyabb. Értelemszerűen a rabszolgatörvény-ellenes tüntetésen volt a legmagasabb a szakszervezeti tagok aránya, továbbá a jobboldali Békemenet esetében az egyházi, vallási szervezetben elkötelezettek száma. Érdekes eredmény ugyanakkor, hogy a vallásos szervezeti aktivitásban nem maradnak el sokkal a klímatüntetők sem.

A politikai részvétel tekintetében hasonló eredményeket kaptunk, mint a szervezeti részvételnél, amennyiben egy igen aktív sokaságról van szó. Kiemelkedő részvételi forma a tüntetési részvétel, különösen a kormánykritikus mozgósítások résztvevőinek esetében. A 2019-es ESS adatok szerint a teljes népességben 2,2 százalék a megelőző 12 hónapban a tüntetéseken résztvevők aránya, míg az ellenzéki kampányesemény résztvevői körében annak csaknem 40-szerese, 83 százalék. Az életkorral, a nagypolitikától való távolsággal és a tüntetés témájával is összefügg, hogy a klímatüntetők részvételi mintázata eltér a többiekétől. Esetükben a teljes népességben mértnek (ESS 2019: 5,9%) felel meg a politikusokkal való kapcsolatfelvétel aránya, ugyanakkor kiemelkedik a bojkott, mint részvételi forma. A politikailag tudatos fogyasztás ugyanis az ökológiai mozgalmak sajátos politikai cselekvési formája.

Megvizsgálva az ellenzéki kampányeseményen résztvevők korábbi tüntetési tapasztalatait, látszik, hogy sokuk rendszeresen megjelenik az országos nyilvánosságot kapó kormánykritikus tüntetéseken (8. ábra). A rabszolgatörvény-ellenes tüntetésen kevésbé érvényesült ez a hatás, ami annak tudható be, hogy ott megjelentek a szakszervezeti csatornán és nem az általánosabb kormánykritika miatt mozgósított résztvevők is.

A tiltakozó események résztvevőinek ideológiai önbesorolása tükrözi az adott mozgósítás pártpolitikai jellegét, így a leginkább jobboldaliak a Békemenet résztvevői, a leginkább baloldaliak az ellenzéki pártok által szervezett tüntetésen megjelentek (9. ábra). Önbesorolásuk alapján a klímatüntetők is inkább baloldalinak vallják magukat, azonban jóval kevésbé, mint az ellenzéki vagy a szakszervezeti demonstrálók.

A demokráciával való elégedettség mértékét illetően rendelkezünk adattal az SZFE tüntetésen résztvevőktől is. A demokráciával való elégedettség erősen függ az aktuális kormányzat megítélésétől (Susánszky et al. 2020). A kérdőíves tüntetéskutatások során adott válaszok is mutatják ezt az összefüggést. Nincs azonban akkora eltérés az ellenzéki és a klímatüntetés között, mint az ideológiai önbesorolás esetében. A demokráciával való elégedetlenség ugyanis nem kívánja meg az ellenzékkel való azonosulást.

Következtetések

Kérdőíves tüntetéskutatást végeztünk a 2018. március 15-i Békemeneten, az ugyanazon a napon tartott, ellenzéki pártok (DK, Párbeszéd, MSZP) által szervezett kampányeseményen, a 2018. december 8-i, rabszolgatörvény-ellenes, szakszervezeti tiltakozáson, a 2019-es klímatüntetések során (május 24., szeptember 27.), valamint a Színház- és Filmművészetin Egyetem hallgatói által szervezett 2020. október 23-i tüntetésen. A felvett adatok azt mutatják, hogy az országos jelentőségű, különböző típusú tüntetések, mozgósítások (kormánypárti, ellenzéki, materiális, posztmateriális) résztvevői között felülreprezentáltak a nők, a diplomások és a fővárosiak. Ha van erősebb szervezés, mozgósítás az esemény mögött, mint a Békemenet és a szakszervezeti tüntetés estében, úgy változhat a nemi és a lakóhelyre vonatkozó arány. A fiatalokat elsősorban a hivatalos politikán kívüli események, mint a klímatüntetések és az SZFE tüntetés vonzza. Az adatok azonban azt is jelzik, hogy a szervezettség nem jelent feltétlenül szervezeti részvételt. A vizsgált események közül a Békemenet résztvevői voltak a legkevésbé aktívak szervezetekben, noha így is felülmúlták a teljes lakosságra vonatkoztatott átlagot. A politikai részvétel és a korábbi tüntetési tapasztalatok alapján az is megállapítható, hogy a kormánykritikus állampolgárok egy aktív magja visszatérő tiltakozó, a tüntetés a kormánykritika kifejezésének általánossá váló formája egy aktívan politizáló ellenzéki társadalmi réteg számára. Az eredmények igazolják a „jéghegy csúcsa” jelenséget, miszerint a magyarországi kormánykritikus tüntetéseken nem fejeződnek ki a felső-középosztályon aluli társadalmi csoportok sérelmei, érdekei (Éber 2018). A fenti eredmények azt mutatják, hogy ennek oka elsősorban az, hogy a tüntetéseken a társadalom felső rétege mozgósítható.

Irodalom

Éber Márk Áron. 2018. A jéghegy csúcsa. Középosztályi tiltakozások a 2010 utáni Magyarországon globális összefüggésben, a Hallgatói Hálózat példáján. In Antal Attila (szerk.): Mozgalmi társadalom. Budapest: Noran Libro Kiadó, 2018. 220–242. oldal.

Susánszky Pál, Gerő Márton, Unger Anna, Takács Flóra, Takács Erzsébet, Kopper Ákos. 2019. Magyarország tiLtakozási kuLtúrája: Tüntetések Magyarországon 2015–2017. Civil Szemle 2019/4.

Susánszky Pál, Szabó Andrea, Oross Dániel. 2020. A demokráciával való elégedettség és a demokrácia értelmezése. A magyar eset. Kéziratban

Mikecz Dániel írása

 

 

 

Címkefelhő

2010 aktivizmus alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése altruista amnesty international antipluralizmus antipolitika átpolitizálódás autokratikus autonómia balázs zoltán beköszöntő belpolitika bene márton bertha szilvia blog bocskai boda zsolt brexit cenzúra civil ethosz civil szervezetek civil társadalom comparative agendas project comparative manifestos project comparative political data sets corvinus egyetem demokrácia demokratikus ellenzék depolitizálódás diktatórikus diskurzus dk doktorandusz dúró józsef egymillióan a magyar sajtószabadságért eljogiasodás élményvezérelt aktivizmus elszámoltatás érzelmek etnikai tisztogatás eurobarometer european social survey facebook filmek géntechnológia guillotine gyűjtőpárt habermas hatalompolitika hegedűs tamás hibrid rezsim higiénia hitler identitás ideológia illiberális állam integráció jobbik jogállam joguralom kádár-rendszer katharok képviseleti demokrácia kierkegaard konferencia konrád györgy konszolidált demokrácia koppány-csoport kormányzás autoriter módja kormányzásra készülés körösényi andrás korrupció közszolgálati média lenhardt balázs liberális demokráciák magyar politikai rendszer magyar politikatudományi társaság magyarország mávészet mérséklődés metaforák migrációs válság migration aid mikael wigell mnb modern individuum mozgalmi háttér mszp mta tk pti napirend nemzetközi adatbázisok néppárti népszerűség ngo orbán viktor orbán-rezsim papp zsófia parliaments and governments database pártfejlődés partikuláris pártok pártpreferencia patkós veronika patrimonializmus polgármester politikai cselekvés politikai fejlődés politikai pszichológia politikatudomány politikus populáris kultúra populizmus pősze lajos ptiblog radikális radikalizmus rítus róna dániel sajtószabadság soros alapítvány stratégia szakpolitika szegedi csanád szélsőséges személyiségjegyek szórólapok szövegbányászat sztálin szürke zóna tárdadalom társadalmi mozgalmak tisztaság toroczkai lászló török gábor tóth csaba tranzakciós aktivizmus újraválasztás univerzális civiltársadalom-elmélet usaid vaclav havel választási csalás választási szabályok választójog vallások varieties of democracy vendée vona gábor